Brooklynból jön az Opal Onyx, ketten vannak, akusztikus hangszereken játszanak csendesen, a lány pedig énekel. Kicsit sötét, kicsit misztikus, de igazából sok mindenhez lehet hasonlítani, erős stílusjegyekkel bíró, melankolikus újféle folk. Viszont nagyon szép. A 42 perc elsőre el is szaladt, újrahallgatom.
És hát ez a borító, erre felkaptam a fejem. Nem biztos, hogy értem, mit látok, de nagyon tetszik.