Sokáig úgy volt, hogy nem is lesz már többet Dog Fashion Disco, ami a Mike Patton-féle Mr. Bungle által megalapozott szürreális avant-garde metal legőszintébb és legkitartóbb követője volt a ‘95-ös megalakulása óta.

Lehet sokféleképpen definiálni ezt a zenét, amit játszanak, de én egyszerűen csak cirkusz metálként jegyzem, mert a leginkább meghatározó eleme az a varieté hangulat, amit a vurstliból ismerhetünk, és ebben már eleve benne van az a fajta kiszámíthatatlanság és kavalkád, ami aztán a rengeteg egyéb műfajt beleoltja a sodrásba. Rock, metal, jazz, funk, éneklés, üvöltés, búgó hangú történetmesélés, mindez akár percenként csuklik-nyaklik egyikből a másikba.

A csapat 2006-ban kiadta az Adulteryt, ami egyébként koronaként ült fel munkásságuk csúcsára, és egy valódi mestermunka több elképesztően erős, klasszikus trackkel, majd egy év múlva fel is oszlottak. Azt hiszem, a legutóbbi sztori, amit ennek kapcsán olvastam, az volt, hogy nem bírták a rock and rollt, ami a turnézással járt, mert gyengén bulizni nem lehet, a durva meg ráment az egészségükre. Aztán persze nem bírtak magukkal, és mindenféle side projektek formájában tovább dolgoztak a stúdióban (szinte azonnal a feloszlás után indult a Polkadot Cadaver, félig más társasággal a Knives Out!, és a frontember Todd Smith szólójaként az El-Creepo!), majd lassan a turnékhoz is visszatértek.

Végül csak elszakadt a cérna és eljutottunk 2014-be, amikor is itt van az új és egyben visszatérő DFD lemez, a Sweet Nothings. Kifejezetten kellemesek lettek az új dalok, nem hazudtolták meg önmagukat, hozzák a megszokott stílust. Van rajta a funkos seggrázástól a daráló heavy metalig minden, és az a két-három kifejezetten beleszerethető húzótrack, ami miatt első nekifutásra is négyszer hallgattam végig a teljes anyagot. Patton még mindig büszke lehet a legjobb tanítványaira.

Úgy láttam, a streaming szolgáltatókhoz még nem került fel az album, de itt például végighallgatható a SoundCloudon ingyen.

Ajánlott.