Thievery Corporation – Symphonik

It was just recently that I revisited some memories of nu jazz and Thievery Corporation is definitely of the same era. This album is essentially a best of record for them with orchestral rearrangements. Honestly, this is not a big deal, the reworks are not earth shattering, but the tracks are classics anyway and it’s a nice throwback.

Nicolas Jaar – Sirens

Two tracks (The Governor and Three Sides of Nazareth) on this album are completely off here that you don’t see coming, and still, crown jewel. Ambience, electronic music, rythm of dub (in No), and then these two post-punkish upbeat things I cannot really classify into a genre.

Elég szürreális zenére bukkantam Cosmik Connection néven. Philippe Garcia dobos és Gaël Horellou szaxofonos duójáról van szó, ami a jazzt és drum & bass-t ötvözi, de valami egészen különös módon. Ugyanis mindkét stílusból a szélsőségeket hozzák, így a skála végeiről kanyarodik egymásra a free jazzes improviáció, a száraz jungle és a dörmögő bassline. Közben pedig néha középtempóban kalandoznak egy-egy elektromos dub sound vagy triphop tempó erejéig.

Én a Grand Panache című albumukat hallgattam most, tudom ajánlani, könnyen elérhető darab, és vélhetően minden benne van, amit ezekről az arcokról tudni érdemes. Kedvenc track talán a Big Space, amiben a ‘90-es évek éjszaka autózós filmjeleneteinek esszenciája sűrűsödik össze.