Memory keeper. Mostly music and movies, plus some series and video games. Obscure darkness meets pop culture glow.
Phaeleh-nek nagyon szeretem a cuccait, de ezt az új ambient lemezét még nem tudom hova tenni elsőre. Nulla forintért vihető Bandcampen, streamelhető SoundCloudon, mindenki eméssze maga. Amúgy vannak rajta nagyon érdekes és szép számok is, de én elraktam egyelőre későbbre, hogy majd újrahallgatom, amikor jobban rá tudok hangolódni.
(Azt viszont adjuk meg egyből, hogy a borítója gyönyörű.)
SBTRKT-től jött egy új szám a szeptemberben várható albumról. Az alapja minimál mély lüktetés, amire nagyon sokféle dobféle érkezik meg a három perc során váltogatva a tempót és a sodrást, az egész tetejére pedig a Vampire Weekendes Ezra Koenig hangja ül fel. Azt mondjuk meg nem mondanám, hogy ez a zene így egyben milyen stílus, de olyasfajta elektronikus kellemes-egyveleges mint egy Chemical Brothers.
Gazelle Twin korai anyagai alapján azt gondoltam, hogy valaki nagyon jó érzéssel találja fel újra Björk világát. Aztán idővel nagyon szépen evolválódott és jött ki a saját hangja. Mellesleg az Entire City és a Mammal borítója is csodálatos (ezek itt alább). Most, az új lemez felvezetőit hallgatva olyan izgalom tölt el, mint amikor Emika volt új. Nagyon várom a szeptemberben érkező Unflesh című albumát.
Gazelle Twin – Entire City borító:
Gazelle Twin – Mammal borító:
Ez az új Gilliam-film megosztó egy darab. Mármint nem a közönségre gondolok (bár valószínűleg ilyen értelemben is az), hanem hogy engem is megoszt saját magamon belül. Első nézés után nem tudok neki többet adni 6/10-nél, mert nem sikerült igazán megfejtenem, hogy milyen mélyebb tartalommal bír. Persze ott van az a lehetőség is, hogy nem bír semmilyen mélyebb tartalommal, de akkor marad is ezen az értékelésen.
Ami kifejezetten jó benne, az a teljesen szürreális sci-fi atmoszféra, a három főbb szereplő játéka (Christoph Waltz, Mélanie Thierry, Lucas Hedges), Matt Damon fehér hajjal és a Creep ahogyan Karen Souza énekli. Ami kifejezetten nem jó, az a mondanivaló súlytalansága (vagy túl egyszerű, vagy túl bonyolult), és hogy Tilda Swinton pontosan ugyanazt a karaktert játsza el, amit a Snowpiercerben egyszer már eljátszott.
Nagy várakozásokhoz hűen megvolt az esélye a Guardians of the Galaxynak a nagy bukásra, de szerencsére jól sült el. Jó arányú szórakoztatás, akció, kaland, és kellően visszafogott mértékű szerelem és szentimentális közjáték.
Mintha egy Star Wars méretű univerzumot építettek volna fel, csak vicces formában; de a humor mellett a világ részletgazdag kidolgozottsága lenyűgöző volt. Például az óriási fejbe épült bányászkolóniának már az ötlete is izgalmas, de ahogy a látképét megfestették, az a klasszikus sci-fiket idézte.
Voltak benne blőd pillanatok (felrobbanó űrhajó, űrben lebegés, majd másodpercek múlva karcolás nélkül hempergés), de pont az segített az ilyesmit átveszelni, hogy a film sem vette túl komolyan önmagát.
Érdemes megnézni a Guardians kapcsán készült plakát termést, mert már a hivatalosak között is volt néhány extra darab (karakter plakátok és a spéci IMAX verziók), plusz a rajongók is termeltek rendesen. Válogattam ezek közül egy jó adagot.
Continue reading “Guardians of the Galaxy (2014) és a plakátok”
Augusztusban beesik The Bug nagylemeze is, amiből júliusban sorozott már két EP-t, úgyhogy a 12 trackből ötöt már hallgathattunk. Most pótoltam ezeket is, elég komoly sortűz. Tetszik ez a zenei felhozatal, ami mostanában érkezik. Ez az album is kötelező darab lesz, ha megérkezik jövő hétfőn.
Augusztus végén jön a Dark Sky debüt LP a Monkeytownon, a napokban pedig egy kétszámos előzetes érkezett, ez a Silent Fall. A címadó szám énekes, mély, lassú, andalgós, esőben autózós filmzene. A másik oldalon Odyssey címmel egy hangulatos house szól, fülhallgató alatt simogat, de be fog ez férni a fülledt bulikba is egy sötét tánctéren, amit épp átszaggat néhány diszkógömbről visszaverődő fénypont.
Külön pont a borítóért, és fogom még ezt mondani akkor is, amikor a nagylemezzel jövök majd vissza. Nagyon sci-fi.
DOOM persze, hogy csinál még egy újabb side projektet, ezúttal a 16 éves Bishop Nehruval állt össze NehruvianDOOM néven. Már nem kell sokat aludni és szeptemberben jön az album. Most hallgattam a júliusban publikált OM című számot, és hát ez alapján akár egy bitang erős anyag is érkezhet. Amúgy lehet még hallgatni egy Darkness című tracket, és van egy doku jellegű beszélgetés is velük a stúdióban.
Yvant egy régi motoros elektronikus zenész és sound designer Bukarestből, akinek most jelent meg legújabb albuma Exeunt címmel a Detroit Undergroundon (és a Drip.fm-en). Sajnos valami észrevehetetlen mértékű marketing kíséri a kiadványt, én is csak azért hallottam róla, mert volt már tőle valamim, és emiatt az Rdio bedobta – szerencsére. Mert hogy kiváló anyagról van szó, IDM a legjobb fajtából, ami kellemesen dallamos, éppen eléggé zörejes, a kötelező nagy öregekhez hasonlítható, mégis van egyedi íze. Példás.
Különösen izgalmas színezetet kap néhány track, amikor akusztikus hangszerek csatlakoznak. Ezek között is kitűnik a lemez főszámának kikiáltott Daneb (ehhez egy bugyuta videó is készült), ahol egy ponton elkopik minden elektronika, csak akusztikus gitár és ének marad (pedig amúgy az ének egyáltalán nem jellemző az albumra), mégis nem furcsa ez, hanem szuper felüdülés.
Mindenképp ajánlott.
Hihetetlen, hogy ez a Nozinja-féle Tsekeleke olyan, hogy elsőre nem is értem, aztán meg már nem tudom elűzni a fülemből. A videó meg aztán…