Memory keeper. Mostly music, some movies, series, video games. Obscure darkness meets pop culture glow.
A Dark Sky borítóitól még mindig készen vagyok. Ez az új EP két Rainkist remixet tartalmaz, Trevino és Marcel Dettmann keze nyomán. Az előbbi jobban tetszik, ebben érdekes, hogy olyan mintha egy dub techno track lenne, amiben nincs techno ütem, csak percegés, neszek, layerek. Utóbbinak a struktúrája érdekes, hogy három percig csak egy szinte zene nélküli acapella, és utána jönnek lassan a hangszerek, aztán egy nagyon határozott techno kerekedik belőle.
Itt van végre az új Dark Sky album, a hangfalakból áramlik felém, és te jó ég, annyira csodálatos, hogy sírni tudnék. Egyszer zörejes-szőnyeges kies tér, máskor fejet leszakító beatekkel operáló organikus dzsungel, közben pedig néha átszelünk az űrjárművünkkel egy Titánra épített metropoliszon. Amikor az Odyssey jön a lemezen, akkor elcsalok egy tripla repeatet, aztán mehet tovább, a végén pedig replay az egészre.
Messze a legjobb dolog, amit eddig idén hallottam.
Ja igen, ígéretemhez híven megjegyzem most is, hogy a borítója is szuper. Könyvborítóként is szép lenne.
Augusztus végén jön a Dark Sky debüt LP a Monkeytownon, a napokban pedig egy kétszámos előzetes érkezett, ez a Silent Fall. A címadó szám énekes, mély, lassú, andalgós, esőben autózós filmzene. A másik oldalon Odyssey címmel egy hangulatos house szól, fülhallgató alatt simogat, de be fog ez férni a fülledt bulikba is egy sötét tánctéren, amit épp átszaggat néhány diszkógömbről visszaverődő fénypont.
Külön pont a borítóért, és fogom még ezt mondani akkor is, amikor a nagylemezzel jövök majd vissza. Nagyon sci-fi.