Jó reggelt, kávé mellé hallgassunk Attakot Rusite-tól. Jön az új album, amiről már volt egy Raptor című szám, a teljes anyag augusztus 25-én érkezik a Warpon.
Lehet, hogy normális esetben kommersznek gondolnám, de éjszakai dolgozás közben hallgatni kiváló választás Petar Dundov Sailing Off The Grid című albuma. Chilles, technós, ibizás, négynegyedes, hangulatos, nem kell gondolkodni, lüktet, életben tart.
Tegnap néztem a Ghost Dogot és ennek a margójára mondom oda, hogy az új Dilated Peoples album, a Directors of Photography a legjobb régi iskolás rap anyag, amit az utóbbi időben hallottam. Többek között DJ Premier és Alchemist is besegített abba, hogy végig sample forgácsokból épüljenek beatek, semmi újhullámos nyekegés meg buggyos basszus. Tiszteletre méltó anyag.
Jön új Wildbirds & Peacedrums album novemberben, az első single róla The Offbeat címmel hallgatható. Jó lesz.
Sokáig úgy volt, hogy nem is lesz már többet Dog Fashion Disco, ami a Mike Patton-féle Mr. Bungle által megalapozott szürreális avant-garde metal legőszintébb és legkitartóbb követője volt a ‘95-ös megalakulása óta.
Lehet sokféleképpen definiálni ezt a zenét, amit játszanak, de én egyszerűen csak cirkusz metálként jegyzem, mert a leginkább meghatározó eleme az a varieté hangulat, amit a vurstliból ismerhetünk, és ebben már eleve benne van az a fajta kiszámíthatatlanság és kavalkád, ami aztán a rengeteg egyéb műfajt beleoltja a sodrásba. Rock, metal, jazz, funk, éneklés, üvöltés, búgó hangú történetmesélés, mindez akár percenként csuklik-nyaklik egyikből a másikba.
A csapat 2006-ban kiadta az Adulteryt, ami egyébként koronaként ült fel munkásságuk csúcsára, és egy valódi mestermunka több elképesztően erős, klasszikus trackkel, majd egy év múlva fel is oszlottak. Azt hiszem, a legutóbbi sztori, amit ennek kapcsán olvastam, az volt, hogy nem bírták a rock and rollt, ami a turnézással járt, mert gyengén bulizni nem lehet, a durva meg ráment az egészségükre. Aztán persze nem bírtak magukkal, és mindenféle side projektek formájában tovább dolgoztak a stúdióban (szinte azonnal a feloszlás után indult a Polkadot Cadaver, félig más társasággal a Knives Out!, és a frontember Todd Smith szólójaként az El-Creepo!), majd lassan a turnékhoz is visszatértek.
Végül csak elszakadt a cérna és eljutottunk 2014-be, amikor is itt van az új és egyben visszatérő DFD lemez, a Sweet Nothings. Kifejezetten kellemesek lettek az új dalok, nem hazudtolták meg önmagukat, hozzák a megszokott stílust. Van rajta a funkos seggrázástól a daráló heavy metalig minden, és az a két-három kifejezetten beleszerethető húzótrack, ami miatt első nekifutásra is négyszer hallgattam végig a teljes anyagot. Patton még mindig büszke lehet a legjobb tanítványaira.
Úgy láttam, a streaming szolgáltatókhoz még nem került fel az album, de itt például végighallgatható a SoundCloudon ingyen.
Ajánlott.
Scuba megint valami furcsa dolgot művel a Phenix 2-n. Nyugtalan, klausztrofobikus, de nem ettől jó, hanem azoktól az avantgárd hangoktól, amik mintha a Dünéből és egy Jimi Tenor koncertből jöttek volna.