Tag: sci-fi

Posted on

Mad Max: Fury Road (2015)

Stunning in terms of visuals and theme. A few things that I feel worthy to highlight:

  • The character, set and costume designs are remarkable.
  • The world behind the movie is something that I am totally blown away by. I want to know so much more than I had the chance to catch in the flick.
  • Charlize Theron, obviously. Note: if you like to see her act grim and dark don’t miss out on Snow White and the Huntsman, which may be a much better movie than you might expect.
  • The voices are acted and added in a sterile and distanced manner, which produces an absolutely unique atmosphere. Like the conversations were not happening in place but layered over the story like some kind of narration.
  • The music was great, but in a few occasions the pathos was over the top and out of context. Still it’s something great to listen to even on its own right.
  • And the guy with the guitar! OMG. Every single appearance made me grin like an idiot.

I gathered quite a few poster art (official and fan-made) below.

Continue reading “Mad Max: Fury Road (2015)”
Posted on

Ex Machina (2015)

Beautiful piece of art of a movie of science fiction. On the trail of the AI-lead chamber drama atmosphere of the Moon and as stunning as the well-crafted shorts that usually don’t come through any publishing house but are driven by the motivation of one exceptionally talented vfx artist. I have a true hard time believing that this could make it as a normal budget featured film.

So much not said but played out in this film and it is such a relief and reassurance that you just don’t have to say everything out loud to get. Also a lot room for interpretations or I could rather say thoughts transferred for progressing.

Some more poster versions come below.

Continue reading “Ex Machina (2015)”
Posted on

Zero Theorem (2013)

Ez az új Gilliam-film megosztó egy darab. Mármint nem a közönségre gondolok (bár valószínűleg ilyen értelemben is az), hanem hogy engem is megoszt saját magamon belül. Első nézés után nem tudok neki többet adni 6/10-nél, mert nem sikerült igazán megfejtenem, hogy milyen mélyebb tartalommal bír. Persze ott van az a lehetőség is, hogy nem bír semmilyen mélyebb tartalommal, de akkor marad is ezen az értékelésen.

Ami kifejezetten jó benne, az a teljesen szürreális sci-fi atmoszféra, a három főbb szereplő játéka (Christoph Waltz, Mélanie Thierry, Lucas Hedges), Matt Damon fehér hajjal és a Creep ahogyan Karen Souza énekli. Ami kifejezetten nem jó, az a mondanivaló súlytalansága (vagy túl egyszerű, vagy túl bonyolult), és hogy Tilda Swinton pontosan ugyanazt a karaktert játsza el, amit a Snowpiercerben egyszer már eljátszott.

Posted on

Lucy (2014)

Megnézés után a zavaros gondolatok miatt először 6 pontot adtam volna neki, de miután órákig agyaltam azon, amit elindított a fejemben, feltornáztam ezt egy 7/10-re.

(Spoiler jön.) Nem érdemes belemenni a tudományos elemezgetésbe, a magam részéről inkább csak értékelem azt a néhány dolgot, amibe újra és talán kicsit másképp gondoltam bele. Például amikor egy lény a teret nem egy pontból vizuálisan érzékeli, hanem tágabb térben érzi bármi jelenlétét, legyen az akár globális vagy galaktikus környezetben. Vagy amikor már nem csak térben, de időben is terjed az érzékelése, és egyszerre látja az ősidőktől a jelenig az események sorozatát, és ezek között nem utazik, hanem egyszerre látja át mindezt.

Nem új gondolatok ezek nyilván, de tetszett ahogy megjelenítették, és hogy beindította annyira az agyamat, hogy aztán elkezdtem a témának utánaolvasni.

Az IMDb boardon meg aztán egészen elszállt teóriák is születtek, mint hogy Lucy tulajdonképpen Lucifer vagy épp Éva metafórája, vagy hogy a filmvégi megoldás valójában öngyilkosság-e. Érdemes kicsit diggelni a naysayer okoskodások alatt, mert van pár érdekes interpretáció.