
Sci-fi horror soundtrack music with retro futuristic synth themes.
Memory keeper. Mostly music, some movies, series, video games. Obscure darkness meets pop culture glow.
Sci-fi horror soundtrack music with retro futuristic synth themes.
Stunning in terms of visuals and theme. A few things that I feel worthy to highlight:
I gathered quite a few poster art (official and fan-made) below.
Continue reading “Mad Max: Fury Road (2015)”Beautiful piece of art of a movie of science fiction. On the trail of the AI-lead chamber drama atmosphere of the Moon and as stunning as the well-crafted shorts that usually don’t come through any publishing house but are driven by the motivation of one exceptionally talented vfx artist. I have a true hard time believing that this could make it as a normal budget featured film.
So much not said but played out in this film and it is such a relief and reassurance that you just don’t have to say everything out loud to get. Also a lot room for interpretations or I could rather say thoughts transferred for progressing.
Some more poster versions come below.
Continue reading “Ex Machina (2015)”Ez az új Gilliam-film megosztó egy darab. Mármint nem a közönségre gondolok (bár valószínűleg ilyen értelemben is az), hanem hogy engem is megoszt saját magamon belül. Első nézés után nem tudok neki többet adni 6/10-nél, mert nem sikerült igazán megfejtenem, hogy milyen mélyebb tartalommal bír. Persze ott van az a lehetőség is, hogy nem bír semmilyen mélyebb tartalommal, de akkor marad is ezen az értékelésen.
Ami kifejezetten jó benne, az a teljesen szürreális sci-fi atmoszféra, a három főbb szereplő játéka (Christoph Waltz, Mélanie Thierry, Lucas Hedges), Matt Damon fehér hajjal és a Creep ahogyan Karen Souza énekli. Ami kifejezetten nem jó, az a mondanivaló súlytalansága (vagy túl egyszerű, vagy túl bonyolult), és hogy Tilda Swinton pontosan ugyanazt a karaktert játsza el, amit a Snowpiercerben egyszer már eljátszott.
Megnézés után a zavaros gondolatok miatt először 6 pontot adtam volna neki, de miután órákig agyaltam azon, amit elindított a fejemben, feltornáztam ezt egy 7/10-re.
(Spoiler jön.) Nem érdemes belemenni a tudományos elemezgetésbe, a magam részéről inkább csak értékelem azt a néhány dolgot, amibe újra és talán kicsit másképp gondoltam bele. Például amikor egy lény a teret nem egy pontból vizuálisan érzékeli, hanem tágabb térben érzi bármi jelenlétét, legyen az akár globális vagy galaktikus környezetben. Vagy amikor már nem csak térben, de időben is terjed az érzékelése, és egyszerre látja az ősidőktől a jelenig az események sorozatát, és ezek között nem utazik, hanem egyszerre látja át mindezt.
Nem új gondolatok ezek nyilván, de tetszett ahogy megjelenítették, és hogy beindította annyira az agyamat, hogy aztán elkezdtem a témának utánaolvasni.
Az IMDb boardon meg aztán egészen elszállt teóriák is születtek, mint hogy Lucy tulajdonképpen Lucifer vagy épp Éva metafórája, vagy hogy a filmvégi megoldás valójában öngyilkosság-e. Érdemes kicsit diggelni a naysayer okoskodások alatt, mert van pár érdekes interpretáció.