Memory keeper. Mostly music, some movies, series, video games. Obscure darkness meets pop culture glow.
Also a wandering, through techno to experimental ambient soft noises.
Sidenote: the last Gonjasufi record is named after an alternate reality perception thing, and this Actress album writes in the press release about “a chrome aspect journey into a parallel world”. Hm.
And then this. Beyond words.
Pretty much like: title, ‘nuff said. But it is also good. Enchanting.
Hiphopish, glitchy, brainfeederish, ninjatuney. Not foreground music, not dancefloor music. Background thing but not at all elevator music.
The best pop album I hear this year so far. And it is such a treat that music like this is released under the roof of Ninja Tune. We all mature together.
Wow, this is truly epic. Space travel through the galaxy.
I added this one to my playlist a few days ago and since then I haven’t listened to anything else just keep hitting replay. A captivating experience of deep space ambient, groaning noises and ethereal voices.
Amon Tobin himself has some things to add:
“I made these tracks a year or two ago after binge-watching space exploration films. People have, from time to time, described things I’ve done as “scores for imaginary movies,” which has always irritated me, but on this occasion it’s sort of true.
Even so, what I was really trying to do was to interpret a sense of scale, like moving towards impossibly giant objects until they occupy your whole field of vision, planets turning, or even how it can feel just looking up at night.”
Szinte hihetetlen, hogy mennyire kiforrott zenét csinál az Odesza ahhoz képest, hogy az In Return még csak a második album. Úgy szól, mintha Bonobót épp nagyon elkapta volna a flow, vagy legalábbis egy hasonlóan dörzsölt, plusz tíz év tapasztalatú arc keze lenne benne.
Hanyattfekvős szombati zene, finom dallamokkal, könnyed ritmusokkal, néhol kedves lányhang énekkel, máshol csak vokálszerű nyöszögésekkel. Soundtracknek elmenne a romantikus vígjátéktól a snowboardozós sportfilmig sok mindenbe, ahol pozitív életenergia látható. Az külön szép, hogy a Ninja Tune-hoz kerültek a srácok, jó párosítás.
Végighallgattam végre ezt az új The Bug albumot, de nem vagyok boldog. Sokra számítottam, és az eddigi EP-k alapján volt is miért, a lemez többi száma viszont pont az, ami miatt nem volt hiányérzetem. A már kiadott öt tracken kívüli számok nagy része valami fárasztóan buta grime, amire nem voltam kíváncsi.
Augusztusban beesik The Bug nagylemeze is, amiből júliusban sorozott már két EP-t, úgyhogy a 12 trackből ötöt már hallgathattunk. Most pótoltam ezeket is, elég komoly sortűz. Tetszik ez a zenei felhozatal, ami mostanában érkezik. Ez az album is kötelező darab lesz, ha megérkezik jövő hétfőn.