Memory keeper. Mostly music and movies, plus some series and video games. Obscure darkness meets pop culture glow.
SBTRKT-től jött egy új szám a szeptemberben várható albumról. Az alapja minimál mély lüktetés, amire nagyon sokféle dobféle érkezik meg a három perc során váltogatva a tempót és a sodrást, az egész tetejére pedig a Vampire Weekendes Ezra Koenig hangja ül fel. Azt mondjuk meg nem mondanám, hogy ez a zene így egyben milyen stílus, de olyasfajta elektronikus kellemes-egyveleges mint egy Chemical Brothers.
Gazelle Twin korai anyagai alapján azt gondoltam, hogy valaki nagyon jó érzéssel találja fel újra Björk világát. Aztán idővel nagyon szépen evolválódott és jött ki a saját hangja. Mellesleg az Entire City és a Mammal borítója is csodálatos (ezek itt alább). Most, az új lemez felvezetőit hallgatva olyan izgalom tölt el, mint amikor Emika volt új. Nagyon várom a szeptemberben érkező Unflesh című albumát.
Gazelle Twin – Entire City borító:
Gazelle Twin – Mammal borító:
Augusztusban beesik The Bug nagylemeze is, amiből júliusban sorozott már két EP-t, úgyhogy a 12 trackből ötöt már hallgathattunk. Most pótoltam ezeket is, elég komoly sortűz. Tetszik ez a zenei felhozatal, ami mostanában érkezik. Ez az album is kötelező darab lesz, ha megérkezik jövő hétfőn.
Augusztus végén jön a Dark Sky debüt LP a Monkeytownon, a napokban pedig egy kétszámos előzetes érkezett, ez a Silent Fall. A címadó szám énekes, mély, lassú, andalgós, esőben autózós filmzene. A másik oldalon Odyssey címmel egy hangulatos house szól, fülhallgató alatt simogat, de be fog ez férni a fülledt bulikba is egy sötét tánctéren, amit épp átszaggat néhány diszkógömbről visszaverődő fénypont.
Külön pont a borítóért, és fogom még ezt mondani akkor is, amikor a nagylemezzel jövök majd vissza. Nagyon sci-fi.
Yvant egy régi motoros elektronikus zenész és sound designer Bukarestből, akinek most jelent meg legújabb albuma Exeunt címmel a Detroit Undergroundon (és a Drip.fm-en). Sajnos valami észrevehetetlen mértékű marketing kíséri a kiadványt, én is csak azért hallottam róla, mert volt már tőle valamim, és emiatt az Rdio bedobta – szerencsére. Mert hogy kiváló anyagról van szó, IDM a legjobb fajtából, ami kellemesen dallamos, éppen eléggé zörejes, a kötelező nagy öregekhez hasonlítható, mégis van egyedi íze. Példás.
Különösen izgalmas színezetet kap néhány track, amikor akusztikus hangszerek csatlakoznak. Ezek között is kitűnik a lemez főszámának kikiáltott Daneb (ehhez egy bugyuta videó is készült), ahol egy ponton elkopik minden elektronika, csak akusztikus gitár és ének marad (pedig amúgy az ének egyáltalán nem jellemző az albumra), mégis nem furcsa ez, hanem szuper felüdülés.
Mindenképp ajánlott.