Tag: electronic

Posted on

Ryan Lee West egy londoni pasas, sound designer, ír soundtracket, szóló projektként pedig a Rival Consoles-t csinálja. A Sonne egy elvarázsolt darab: közép-lassú tempó, búgó basszus, finom apró hangok, néha teljesen éteri, máskor tompán lüktet. Érdekes, hogy azt mondja West, hogy a számokat gyakran akusztikus hangszereken, zongorán vagy hegedűn kezdi írni, majd később lesz belőle elektronika.

Nagyon jó rá gondolkodni, finoman tereli előrefelé az agyhullámaimat. A Haunt című szám meg olyan szép, hogy felrobban a lelkem. Ez utóbbiban hallatszik az, amikor az akusztikus hangszerekből megmarad valami a végeredményben is.

Posted on

Szinte hihetetlen, hogy mennyire kiforrott zenét csinál az Odesza ahhoz képest, hogy az In Return még csak a második album. Úgy szól, mintha Bonobót épp nagyon elkapta volna a flow, vagy legalábbis egy hasonlóan dörzsölt, plusz tíz év tapasztalatú arc keze lenne benne.

Hanyattfekvős szombati zene, finom dallamokkal, könnyed ritmusokkal, néhol kedves lányhang énekkel, máshol csak vokálszerű nyöszögésekkel. Soundtracknek elmenne a romantikus vígjátéktól a snowboardozós sportfilmig sok mindenbe, ahol pozitív életenergia látható. Az külön szép, hogy a Ninja Tune-hoz kerültek a srácok, jó párosítás.

Posted on

És tessék, első szám az új Aphex Twin lemezről, szép címe van: minipops 67 [120.2][source field mix]. Streamelhető Soundcloudon.

Tök jó zene amúgy, bár nagyon túlragozni nem lehet. Finoman analóg, kellemes IDM, hiba nincs benne. Ilyen elvárások és hype mellett nyilván nehéz megfelelni, de rendben van, várom a teljes albumot.

Posted on

Elég szürreális zenére bukkantam Cosmik Connection néven. Philippe Garcia dobos és Gaël Horellou szaxofonos duójáról van szó, ami a jazzt és drum & bass-t ötvözi, de valami egészen különös módon. Ugyanis mindkét stílusból a szélsőségeket hozzák, így a skála végeiről kanyarodik egymásra a free jazzes improviáció, a száraz jungle és a dörmögő bassline. Közben pedig néha középtempóban kalandoznak egy-egy elektromos dub sound vagy triphop tempó erejéig.

Én a Grand Panache című albumukat hallgattam most, tudom ajánlani, könnyen elérhető darab, és vélhetően minden benne van, amit ezekről az arcokról tudni érdemes. Kedvenc track talán a Big Space, amiben a ‘90-es évek éjszaka autózós filmjeleneteinek esszenciája sűrűsödik össze.

Posted on

Itt van végre az új Dark Sky album, a hangfalakból áramlik felém, és te jó ég, annyira csodálatos, hogy sírni tudnék. Egyszer zörejes-szőnyeges kies tér, máskor fejet leszakító beatekkel operáló organikus dzsungel, közben pedig néha átszelünk az űrjárművünkkel egy Titánra épített metropoliszon. Amikor az Odyssey jön a lemezen, akkor elcsalok egy tripla repeatet, aztán mehet tovább, a végén pedig replay az egészre.

Messze a legjobb dolog, amit eddig idén hallottam.

Ja igen, ígéretemhez híven megjegyzem most is, hogy a borítója is szuper. Könyvborítóként is szép lenne.

Posted on

Emlegetem itt az ambientet, erre megint belefutottam egy fantasztikus lemezbe. Július végén jelent meg Matthew Collings második szóló kiadványa, a Silence Is A Rhythm Too, ami egy kiváló album, 6 trackkel 43 percben, mind egy szálig kellemesen kifejtett és szépen felépített számok.

Amolyan klasszikus ambient, van benne post-rockosan recsegő gitár, mindenféle környezeti zaj, lávában lebegés, szellemjárta ház, de mindeközben soha nem száll el annyira, hogy kísérleti legyen, hanem marad benne mindig egy lány dallam vagy egy lüktető dob, ami megtartja a casual hallgató szintjén a balanszt.

Ha most csinálnék egy esőben hallgatós podcastot, tuti, hogy belevenném.

Posted on

Az új µ-Ziq címe az, hogy Rediffusion és nagyon jó. Ambient-IDM-break, lassú-közép tempó, így leírva pont olyan mint egy µ-Ziq lemez. Sőt, meghallgatva is. De nem olyan értelemben, hogy repetitív és unalmas, hanem mintha én ezeket a számokat már ezerszer hallottam volna, ismerném ők és imádnám. Nagyon jó elmerülni benne, mint egy doboz kedves fényképben, ahol mindig észreveszel egy új képet, amire nem is emlékeztél. Másrészt meg a Goonies és a Twin Peaks jut eszembe róla, főleg talán a Smeesterben használt sound miatt.

Nagyon ajánlott, instant kedvenc.

Posted on

Végighallgattam végre ezt az új The Bug albumot, de nem vagyok boldog. Sokra számítottam, és az eddigi EP-k alapján volt is miért, a lemez többi száma viszont pont az, ami miatt nem volt hiányérzetem. A már kiadott öt tracken kívüli számok nagy része valami fárasztóan buta grime, amire nem voltam kíváncsi.

Posted on

Phaeleh-nek nagyon szeretem a cuccait, de ezt az új ambient lemezét még nem tudom hova tenni elsőre. Nulla forintért vihető Bandcampen, streamelhető SoundCloudon, mindenki eméssze maga. Amúgy vannak rajta nagyon érdekes és szép számok is, de én elraktam egyelőre későbbre, hogy majd újrahallgatom, amikor jobban rá tudok hangolódni.

(Azt viszont adjuk meg egyből, hogy a borítója gyönyörű.)