Az új µ-Ziq címe az, hogy Rediffusion és nagyon jó. Ambient-IDM-break, lassú-közép tempó, így leírva pont olyan mint egy µ-Ziq lemez. Sőt, meghallgatva is. De nem olyan értelemben, hogy repetitív és unalmas, hanem mintha én ezeket a számokat már ezerszer hallottam volna, ismerném ők és imádnám. Nagyon jó elmerülni benne, mint egy doboz kedves fényképben, ahol mindig észreveszel egy új képet, amire nem is emlékeztél. Másrészt meg a Goonies és a Twin Peaks jut eszembe róla, főleg talán a Smeesterben használt sound miatt.

Nagyon ajánlott, instant kedvenc.

A Darkside felét adó Dave Harringtonnak jött egy szóló EP-je júliusban, ami egy kétszámos ambient darab 20 percben. Érdekes anyag, a teljes játékidő alatt elég szép nagy ívet járnak be a trackek a field recordingsszerű zörejkavalkádtól a kellemes éteri muzsikáig. SoundCloudon meghallgatható az egész.

Amúgy mostanában belefutottam pár jó ambient megjelenésbe, gyorsan sorolva:

  • Lee Gamble Kuang EP-jén  három elég különböző számból az egyik ilyen,
  • Kubától jött egy Ambient Beaches nevű lemez, amit a címe elmesél,
  • nem stílusdefinitív ambient, de ugyanezen a tempón és világban mozog Mono/Polytól a Ra Rise egyszámos,
  • és Mndsgn első Stones Throw lemeze, a Yawn Zen is nevéhez hűen álmosítóan andalgós zene.

Phaeleh-nek nagyon szeretem a cuccait, de ezt az új ambient lemezét még nem tudom hova tenni elsőre. Nulla forintért vihető Bandcampen, streamelhető SoundCloudon, mindenki eméssze maga. Amúgy vannak rajta nagyon érdekes és szép számok is, de én elraktam egyelőre későbbre, hogy majd újrahallgatom, amikor jobban rá tudok hangolódni.

(Azt viszont adjuk meg egyből, hogy a borítója gyönyörű.)