Memory keeper. Mostly music and movies, plus some series and video games. Obscure darkness meets pop culture glow.
A Future Sound of London idén is hozott egyet a 2007-ben útjára indított Environments album sorozatból, ez a nem bonyolult című Environments Five, és egy meglepően értékes lemez. Lassú tempó, andalgó dallamok, egy esti könyv mellé szép utat biztosít.
Call Super a Fabric alá tartozó Houndstooth-nál debütál a Suzi Ecto című nagylemezzel, amit jellemzően technózni szokás, de ennél szerintem sokszínűbb dologról van szó. Amikor techno, akkor az ipari zörejek és füstös szőnyegek találkoznak a dubos lüktetéssel, de valamikor meg tengerhangos-csilingelős ambient visszhangosan suttogott szavakkal. Csendes és megnyugtató mint egy párkányon kopogó áztató eső. Összességében szerintem ez is IDM, ennél specifikusabb nem lennék. Amúgy kellemes nagyon, melóhoz és esti chillezéshez is.
Nem igazán vágom, milyen a dubstep szcéna ausztráliában, de az ott honos Aquatic Labnál jött ki egy Cliques nevű sydney-i duó Chro című trackje, ami jó féle régi motoros dubstep. Lassú tempó, tört ütem, basszusok, és olyan hangulat, amiről a hajnali ködben hallgatott, kazettára felvett 60Hz műsorok jutnak eszembe. Nem csak nosztalgiából jó. Tényleg jó.
Október 6-ig lehet hallgatni a NehruvianDOOM albumot a Pitchfork Advance-on.
Hát beszarok, hogy ez az Alma Construct néven zenélő srác 19 éves és az R&S-en debütál. Az ötszámos Alma Construct EP amúgy kicsit katyvasz, de nincs is tervezett tematika, csak összelapátoltak ötöt a szerzeményeiből, hogy rányomják egy korongra.
Erős beatek, zajos hangok-effektek, erős hatások az Aphex Twin-Plaid tengelyről, IDM tankönyv, néhol zörgősebb, máshol sejtelmes-sötét kitekintések. Az érdekes kérdés az lesz, hogy emberünk hova lép majd tovább a nagy öregek védelmező szárnyai alól.
Ryan Lee West egy londoni pasas, sound designer, ír soundtracket, szóló projektként pedig a Rival Consoles-t csinálja. A Sonne egy elvarázsolt darab: közép-lassú tempó, búgó basszus, finom apró hangok, néha teljesen éteri, máskor tompán lüktet. Érdekes, hogy azt mondja West, hogy a számokat gyakran akusztikus hangszereken, zongorán vagy hegedűn kezdi írni, majd később lesz belőle elektronika.
Nagyon jó rá gondolkodni, finoman tereli előrefelé az agyhullámaimat. A Haunt című szám meg olyan szép, hogy felrobban a lelkem. Ez utóbbiban hallatszik az, amikor az akusztikus hangszerekből megmarad valami a végeredményben is.
Az előadó a Yob, az album címe Clearing the Path to Ascend, a zene pedig egy hömpölygő doom post-rock. Sokat elmond, hogy a lemezen négy szám van, a teljes játékidő pedig egy óra feletti. Akinek ettől felcsillan a szeme, annak biztosan érdemes belehallgatnia is.
Szinte hihetetlen, hogy mennyire kiforrott zenét csinál az Odesza ahhoz képest, hogy az In Return még csak a második album. Úgy szól, mintha Bonobót épp nagyon elkapta volna a flow, vagy legalábbis egy hasonlóan dörzsölt, plusz tíz év tapasztalatú arc keze lenne benne.
Hanyattfekvős szombati zene, finom dallamokkal, könnyed ritmusokkal, néhol kedves lányhang énekkel, máshol csak vokálszerű nyöszögésekkel. Soundtracknek elmenne a romantikus vígjátéktól a snowboardozós sportfilmig sok mindenbe, ahol pozitív életenergia látható. Az külön szép, hogy a Ninja Tune-hoz kerültek a srácok, jó párosítás.
Ez nem tudom honnan jött, hogy a Corvinban Alien rendezői változatot vetítsenek, mindenesetre lecsapunk rá. Köszi bárkinek is!
UH Fest lesz 2014-ben Budapesten. Nagyon jó lesz. Mondanám, hogy jöjjön mindenki, de ne jöjjön mindenki. De azért nagyon jó lenne, ha jönnének annyian, hogy lehessen jövőre is, meg lennének UH-szervezésű események folyamatosan. Hiánypótló dolog ez.