Memory keeper. Mostly music, some movies, series, video games. Obscure darkness meets pop culture glow.
It’s hard to say wether this album is something or not, either concerning genre or quality. There is a hint of DM meets Twin Peaks ambient mood, tense beat with synth, soundtrack atmosphere, deep pumping, and all else. This is rather like a personal collection of stuff laying around and being collected for some time I guess.
Beautiful ambient soundscapes, triphopish tempo and grain, IDM electronics.
Slow to mid tempo music, glitchy electronic, girl sings, melancholic. I rarely listen to music like this nowadays but Khoiba just reoccured to me right now.
Somewhere around industrial, avant-garde and synth-something. But really this is rather an album of compositions around free associations. The free spirit of it is most definitely the best aspect here that kept me listening from beginning to end.
This is quite fucked up. I wasn’t expecting this surprising level of experimentation.
All different kinds of electronic underground explorations from breaks to techno. What is exceptionally exciting is the HTH020 remix called ‘The Haxan Cloak’s Cloud of Witness’, which starts off a bit intimidating but builds up into some kind of elemental orchestrated rhythmic noise masterpiece in a manner of Fuck-Buttons-meets-post-rock-with-electronics.
Föld alatti, sötét, minimál, ipari, de mégis szikár techno.
Wow.
Érdekes, hogy az elmúlt tíz év alatt hogyan lett az Apocalypticából egy tök jó, klasszikus felállású rock zenekar. Shadowmaker címmel jött egy új szám, és nagyon rendben van, jó alaptémával, dögös énekkel (Franky Perezt nem ismertem korábbról, nagy meglepetés), szólózással, vonós kiállós résszel, 8 perc játékidő, nincs elspórolva és szép íve is van. Tetszik!
Ambient, IDM, koszos breakek. Földalatti hangulatok, nagyvárások alatti katakombarendszerek, neon fény. Chillezéshez, munkához, autózáshoz, futáshoz, főleg éjszaka.