Suspiria (2018)

It was a wonderful experience. Probably one of the most artful horror films that I have ever seen, and I’m much relieved to say that none of the art in it felt artsy but rather proper art film cinema. I loved how the tension kept pulsating: it went awry for short bursts, then got back to its track of narrative although with a growing feel of unease, which built up beautifully for the final catharsis. All of its visual style, camera movement, editing techniques, acting performances were just fit, and by that I mean there was nothing drawing more attention than needed, and so it was a perfectly balanced piece.

Zero Theorem (2013)

Ez az új Gilliam-film megosztó egy darab. Mármint nem a közönségre gondolok (bár valószínűleg ilyen értelemben is az), hanem hogy engem is megoszt saját magamon belül. Első nézés után nem tudok neki többet adni 6/10-nél, mert nem sikerült igazán megfejtenem, hogy milyen mélyebb tartalommal bír. Persze ott van az a lehetőség is, hogy nem bír semmilyen mélyebb tartalommal, de akkor marad is ezen az értékelésen.

Ami kifejezetten jó benne, az a teljesen szürreális sci-fi atmoszféra, a három főbb szereplő játéka (Christoph Waltz, Mélanie Thierry, Lucas Hedges), Matt Damon fehér hajjal és a Creep ahogyan Karen Souza énekli. Ami kifejezetten nem jó, az a mondanivaló súlytalansága (vagy túl egyszerű, vagy túl bonyolult), és hogy Tilda Swinton pontosan ugyanazt a karaktert játsza el, amit a Snowpiercerben egyszer már eljátszott.