Memory keeper. Mostly music and movies, plus some series and video games. Obscure darkness meets pop culture glow.
I wrote some notes about Howl in 2015 when it made it to my Top 10 albums of the year. Most of those hold true for Persona. Although this one is not that elemental and cosmic but closer to earth and more looking up from here. Same vibes, same sounds, same great music though.
Something large and operating with elemental forces, but then switching back and forth between kind and overwhelming. Something in the crossroads of techno, ambient, power noise and idm, in the world of dreamscapes and wonders. Beatiful record.
Ryan Lee West egy londoni pasas, sound designer, ír soundtracket, szóló projektként pedig a Rival Consoles-t csinálja. A Sonne egy elvarázsolt darab: közép-lassú tempó, búgó basszus, finom apró hangok, néha teljesen éteri, máskor tompán lüktet. Érdekes, hogy azt mondja West, hogy a számokat gyakran akusztikus hangszereken, zongorán vagy hegedűn kezdi írni, majd később lesz belőle elektronika.
Nagyon jó rá gondolkodni, finoman tereli előrefelé az agyhullámaimat. A Haunt című szám meg olyan szép, hogy felrobban a lelkem. Ez utóbbiban hallatszik az, amikor az akusztikus hangszerekből megmarad valami a végeredményben is.