Memory keeper. Mostly music, some movies, series, video games. Obscure darkness meets pop culture glow.
All different kinds of electronic underground explorations from breaks to techno. What is exceptionally exciting is the HTH020 remix called ‘The Haxan Cloak’s Cloud of Witness’, which starts off a bit intimidating but builds up into some kind of elemental orchestrated rhythmic noise masterpiece in a manner of Fuck-Buttons-meets-post-rock-with-electronics.
It doesn’t matter when and how many times I listen to these two records I will never get bored of them. I already know every single note of them but they are always like a return to home.
A Dark Sky borítóitól még mindig készen vagyok. Ez az új EP két Rainkist remixet tartalmaz, Trevino és Marcel Dettmann keze nyomán. Az előbbi jobban tetszik, ebben érdekes, hogy olyan mintha egy dub techno track lenne, amiben nincs techno ütem, csak percegés, neszek, layerek. Utóbbinak a struktúrája érdekes, hogy három percig csak egy szinte zene nélküli acapella, és utána jönnek lassan a hangszerek, aztán egy nagyon határozott techno kerekedik belőle.
Mióta a streamingből jön a zene, sokkal több remix vinylt hallgatok, mert könnyen hozzáférhető és kényelmes. És még így is kiemelkedő a Telepopmusik legutóbbi ilyenje, amin a Sound című track kapott öt feldolgozást. Van rajta mindenféle stílus a fülhallgatóban andolgástól a tánctérig, de egyik sem olyan, amit lelegyintenék. Érdemes végighallgatni.
Call Super a Fabric alá tartozó Houndstooth-nál debütál a Suzi Ecto című nagylemezzel, amit jellemzően technózni szokás, de ennél szerintem sokszínűbb dologról van szó. Amikor techno, akkor az ipari zörejek és füstös szőnyegek találkoznak a dubos lüktetéssel, de valamikor meg tengerhangos-csilingelős ambient visszhangosan suttogott szavakkal. Csendes és megnyugtató mint egy párkányon kopogó áztató eső. Összességében szerintem ez is IDM, ennél specifikusabb nem lennék. Amúgy kellemes nagyon, melóhoz és esti chillezéshez is.
Itt van végre az új Dark Sky album, a hangfalakból áramlik felém, és te jó ég, annyira csodálatos, hogy sírni tudnék. Egyszer zörejes-szőnyeges kies tér, máskor fejet leszakító beatekkel operáló organikus dzsungel, közben pedig néha átszelünk az űrjárművünkkel egy Titánra épített metropoliszon. Amikor az Odyssey jön a lemezen, akkor elcsalok egy tripla repeatet, aztán mehet tovább, a végén pedig replay az egészre.
Messze a legjobb dolog, amit eddig idén hallottam.
Ja igen, ígéretemhez híven megjegyzem most is, hogy a borítója is szuper. Könyvborítóként is szép lenne.
Hihetetlen, hogy ez a Nozinja-féle Tsekeleke olyan, hogy elsőre nem is értem, aztán meg már nem tudom elűzni a fülemből. A videó meg aztán…
Jön új Dels album még idén, november elején, Petals Have Fallen címmel, erről is hallgatható már egy meglehetősen klausztrofobikus track, aminek meg RGB a címe. Kíváncsi leszek, mi lesz ebből a zenéből teljes album hosszban. A lemez a Big Dadán esik majd be, ahol olvasható háttérsztori is hozzá.
Az USA-ban olyan turné van, hogy NIN, Soundgarden és Dillinger együtt.