Work boosting background house. Head music meets the club.
Grant – Cranks
Moiré – No Future
I like long player minimal tech-house albums like this because they tend to be a long enough run of perfect listening material for work. Not too much distraction but quite enough pumping energy.
(And this makes two Ghostly records in a row on this blog.)
Letherette – Where Have All The People Gone?
Hiphopish, glitchy, brainfeederish, ninjatuney. Not foreground music, not dancefloor music. Background thing but not at all elevator music.
Heathered Pearls – Body Complex
Pumping house and beatless ambient. Calm, quiet, whispering, breeze. Feels nice.
Beacon – Escapements
Moody electronics with various genre crossings but mostly stays on a mid-tempo track with house beats and soulful vocals. Easy to describe it as: released by Ghostly.
Nuage – Prints of You
Half casual background music, half beautiful compositions. Half IDM glitches and soft noizes, half soulful house. Perfect soundtrack for a rainy day.
Arra meg mégis ki a fene számított, hogy Puff Daddy neve bármilyen viszonyba kerül egy teljesen okés house lemezzel? Kollaboráció, és gyanakodva azt tippelhetjük, hogy a társszerző Guy Gerbernek van több köze a zene megírásához, de ha így is van, a hiphop disznó most legalább jó helyre tette a pénzét.
Ryan Lee West egy londoni pasas, sound designer, ír soundtracket, szóló projektként pedig a Rival Consoles-t csinálja. A Sonne egy elvarázsolt darab: közép-lassú tempó, búgó basszus, finom apró hangok, néha teljesen éteri, máskor tompán lüktet. Érdekes, hogy azt mondja West, hogy a számokat gyakran akusztikus hangszereken, zongorán vagy hegedűn kezdi írni, majd később lesz belőle elektronika.
Nagyon jó rá gondolkodni, finoman tereli előrefelé az agyhullámaimat. A Haunt című szám meg olyan szép, hogy felrobban a lelkem. Ez utóbbiban hallatszik az, amikor az akusztikus hangszerekből megmarad valami a végeredményben is.
Augusztus végén jön a Dark Sky debüt LP a Monkeytownon, a napokban pedig egy kétszámos előzetes érkezett, ez a Silent Fall. A címadó szám énekes, mély, lassú, andalgós, esőben autózós filmzene. A másik oldalon Odyssey címmel egy hangulatos house szól, fülhallgató alatt simogat, de be fog ez férni a fülledt bulikba is egy sötét tánctéren, amit épp átszaggat néhány diszkógömbről visszaverődő fénypont.
Külön pont a borítóért, és fogom még ezt mondani akkor is, amikor a nagylemezzel jövök majd vissza. Nagyon sci-fi.