Az új Caribou lemez kellemes, szép, finom. Első meghallgatáskor elsuhan a fülem mellett, aztán meghallgatom egymás után még háromszor, és idővel veszem észre. Nem (csak) azért mert háttérzenének érzem, hanem mert szerény is, mint a halk szavú srác a sarokban, akire csak akkor figyelnek fel, amikor már épített valamit oda a sarokba maga köré. Aztán odamész és lassan megcsodálod, hogy hát ez hogyan került ide, meg mi is ez.